Nagyon meglepett, hogy a szobámban találtam Klaust. Nem akartam, hogy így lásson. Na meg attól is féltem, hogy megint előrukkol valamilyen játékkal.
- Mit akarsz?
- Azt akarom, hogy ne haragudj rám.
- Nem mintha lenne más választásom...
- Tényleg nincs.. Itt maradhatnék amíg elalszol?
- Ha ettől jobban érzed magad.- elhallgattam.
Nem tudtam Klaus miért akart itt maradni, de nem volt elég energiám ahhoz, hogy vitatkozzak vele ezért hagytam, hogy itt maradjon és lefeküdtem aludni. Másnap reggel arra ébredtem, hogy Klaust átölelve fekszem. - Te jó ég! Mi történt?- kérdeztem feszülten.
- Tudod, korán elaludtál, én pedig nem akartalak felébreszteni, ezért hagytam, hogy kispárnának használj.- Klaus nem bírta ki nevetés nélkül, sőt túl jól szórakozott azon, hogy én idegesítem magam.
- Menj a pokolba!
- Csak veled!- mosolygott rám.
Nem tudtam felfogni, hogy tegnap ez a férfi még megkínzott most pedig az ÉN ágyamban fekszik. Mikor ki akartam menni a fürdőbe Klaus erősen visszarántott.
- Csak a holttestemen át! Olyan korán van még...
- Nos, akkor aludj! Betakarjalak?- majd kirántottam a kezem Klaus szoros érintése alól és kimentem.
Menet közben nagy zajt hallottam ezért lementem megnézni mi az. Damon volt az és egy nő. Feltételezem ő is vámpír volt mert egy karóval hadonásztak.
- Katerina, ezt vagy abbahagyod vagy megöllek!
- Nyugi, Damon! Régen szeretted ha játszottunk!
- Te ki vagy?- kérdezte tőlem Katerina.
- A nevem Nina. És te ki vagy?
- Aminek csak akarod... Lehetek a legrosszabb rémálmod. A legjobb barátnőd. A cinkosod. De egyébként Klaus húga vagyok, Katerina. Szóval mióta vagy együtt a bátyámmal?- miközben ezt kérdezte ellökte magától Damont.
- Oh, nem mi nem vagyunk együtt! Elrabolt.
- Jaj, de gonosz bátyám van nekem!
- Katerina, ugye tudod, hogy ha meglát itt megöl?- kérdezte Damon lazán.
- Engem?! Mégis mit ártottam én a bátyámnak? Azon kívül, hogy egyszer- kétszer ellenne fordultam?!
Katerina nagyon nyugodt volt. Le sem tagadhatta volna, hogy Klaus húga, pont ugyanolyan mint ő! És ekkor megérkezett Klaus.
- Nem hittem a fülemnek, amikor meghallottam a hangodat, Katerina.
- Klaus, gondoltam megleplek! Nem bánod ha itt maradok egy pár napot.
- Istenem, mi vagyok én, Máltai szeretetszolgálat?! Ha jól emlékszem amikor legutóbb találkoztunk utáltál.
- Nick, azóta eltelt 60 év. De akkor itt maradok. Damon segítenél bepakolni a kocsiból?- Damon vele ment, én pedig megint kettesben maradtam Klaussal.
- Hát akkor te most már ismered az én húgomat, de én még mindig nem tudok rólad semmi!
- Már megint kezded?! Nem válthatnánk témát?
Klaus nem válaszolt csak fejével jelezte, hogy rendben.
- Ülj le! Majd én megcsinálom.
- Nem kell... Én is meg tudom csinálni.
- Nina, ülj le!- parancsolt rám Klaus.
Időközben kész lett a reggeli. Klaus elém tette, majd észrevett, hogy fázok ezért rám adta a zakóját.
- Köszönöm.
- Nincs mit.
Majd neki láttam a reggelihez, amint beleharaptam égető érzést éreztem, majd elájultam. Mikor felébredtem már jócskán délután volt. Damon volt velem.
- Hol van Klaus? Megmérgezett!- nagyon ingerült voltam.
- El kellett mennie. Majd jön. Nekem pedig csak azért kell itt legyek, hogy ne tegyél kárt magadban. De addig is nyugodj meg.
- Már, hogy tudnék megnyugodni?! Hittem neki! És megint becsapott.
- Nyugi, ez nem olyan nagy dolog...
- Hát persze neked az sem volt nagy dolog, amikor felgyújtottad a házunkat!
Na jó talán kicsit erős volt a célzás de akkor is ez az igazság. Damon kiment a szobámból, Klaus megérkezett. .
- Mikor keltél?
- Menj a pokolba!
- Értem, most haragszol... De ha elmondom mit derítettem ki a nyakamba fogsz ugrani, kedvesem.- Klaus pont annyira volt idegesítő mint általában.
- Mit derítettél ki?
- Nina... mennyit tudsz a családod származásáról? Kicsit utána néztem és sehol sincs papír arról, hogy léteznél. Az szüleid pedig akkor haltak meg amikor 4 éves lehettél.
- Ez hülyeség! Tudod az anyám azért halt meg mert TE, odaküldted Damont, hogy gyújtsa fel a házunkat. És ez még mindig nem ok arra, hogy megmérgezz!
- Kicsim, Damont aznap este valóban azért küldtem oda, hogy elhozzon téged, de amikor odaért már lángokban állt a ház. És nem ő nyújtotta fel! A szüleid pedig nem a szüleid.
Klaus úgy zúdította rám ezeket az információkat, mintha természetes lett volna, én pedig könnyezni kezdtem és megszédültem.
- Jól vagy? Gyere feküdj le!
Meg sem bírtam szólalni, annyira össze voltam törve lelkileg. Aztán megláttam, hogy Klaus menni akar.
- Neee! Maradj itt, kérlek!
- Ahogy akarod.
Sosem hittem volna, hogy egyszer én fogom megkérni Klaust arra, hogy aludjon velem de most nem bírtam volna ki egyedül. Klaus egész este simogatta a hajamat, hogy megnyugodjak. Az érintései nagyon jól estek és valóban megnyugodtam tőlük. Kicsivel később elaludtam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése