Kedves olvasóim!
Először is szeretnék elnézést kérni, hogy ilyen sokára hoztam az új részt de, egyrészt nem volt ihlet valamint nem mindig voltam gépközelbe. De most végre itt az új feji! ;) Remélem tetszeni fog *-*
Amikor már majdnem sikerült kimásszak Klaus öléből és már indultam volna a konyha felé visszarántott az ölébe és megcsókolt. Abban a pillanatban, amikor az ajkait az enyémre tapasztotta nem tudtam mit érezzek. Egy ideig próbáltam ellenkezni, de végül hagytam magam. A csók nem tartott túl sokáig, de ez a rövid időpont elég volt arra, hogy felkavarjon minden érzelmet, ami bennem kavargott.
- Me... Megyek eszek valamit...- mondtam zavarosan.
Amint sikerült kimásszak Klaus öléből és beléptem a konyhába a falhoz dőltem és egy nagy levegőt vettem majd a hűtő felé vettem az irányt. Nem voltam annyira éhes inkább csak valami ürügyet kerestem arra, hogy ne kelljen, ott maradjak ezért egy nagy pohár tea és egy müzli szelet bőven elég volt.
- Nina, van egy kis elintéznivalóm. Amíg nem vagyok itt az egyik hibridem fog rád vigyázni. Ha bármi baj van ezen a számon el tudsz érni. - majd egy cetlit nyomott a kezembe.
- Klaus, egyedül is meglennék... Felesleges volt iderángatnod egy hibridet!
- Nina, ezt már eldöntöttem és kész!- majd elment.
Nevetséges. Klaus sosem fog megváltozni. De legalább van egy teljes napom arra, hogy egyedül lehessek és azt csináljak amit akarok. Miután megettem a reggelimet elmentem lezuhanyozni utána pedig felvettem egy kényelmes ruhát és megnéztem valami romantikus filmet a tv-ben. A történet nagyon hasonlított az enyémre, a férfi szereti a nőt, de a nő nem viszonozza a férfi érzéseit ezért a férfi mindenáron meg akarta szerezni a nőt. Miután vége lett a filmnek egy kicsit elbóbiskoltam, ugyanis amikor felkeltem már kettő óra volt. Elhatároztam, hogy kiszellőztetem a fejemet. Természetesen Klaus hibrid barátja egyfolytában követett, de nem zavart. Mire visszaértem a házhoz már Klaus is megérkezett.
- Azt hittem már soha nem jössz vissza.
- Csak sétáltam.
- Szeretném, ha mindig viselnéd ezt. - majd egy láncot vett elő a zsebéből. - A lánc úgynevezett vasfüvet tartalmaz. Ha ez rajtad van, nem tudnak elbájolni.
- Nem kellett volna... De azért köszönöm. Pontosan mit is csináltál ma?- kérdeztem kíváncsian.
- Semmi olyant, ami érdekelne téged.
- De engem érdekel!
Klaus hirtelen felém indult és a falhoz szorított. - Ez nem rád tartozik.
- Engedj el! Ez fáj! Miért kell ingerültnek legyél? Gondoltál már arra, hogy a dolgokat meg is lehet beszélni? Ahogy elnézem még nem. - miután sikerült megint összevesszek Klausszal a szobánk felé indultam. miután leültem az ágyra Klaus lépett be a szobába.
- Pakolj össze. Hazamegyünk. - majd kiment.
A kocsiban egész úton nem szóltunk egymáshoz. Amint hazaértünk az nappaliban Stefan-nal találtam szemben magamat.
- Stefan, te meg mit keresel itt?- kérdeztem.
- Nina, beszélnünk kell!- Stefan hangjában valami furcsaságot véltem felfedezni ami kíváncsivá tett. - Négyszemközt.
- Nézd Stefan, ami Ninával kapcsolatos arról nekem is tudnom kell. Szóval bejössz?- majd gúnyos mosolyt vetett az arcára ezzel jelezve, hogy előtte nincsenek titkok.
- Damon eltűnt. - mondta Stefan?
- Mi? Hogy érted azt, hogy eltűnt?- kérdeztem.
- Már két napja nem látta senki, és ma kaptam egy üzenetet, amiben a következő mondat állt: A lányt a bátyádért cserébe.
- Nézd Stefan. - kezdett bele Klaus. - Én nem tudom, hogy mi van az öcséddel, de egy valamit nagyon jól tudok. Nina ebből kimarad.
- Mégis, hogy tudnék segíteni?
- Klaus el akarod te mondani vagy mondjam én?
- Az előbb amikor azt mondtam, hogy Nina ebből kimarad azt teljesen komolyan gondoltam, úgyhogy most megkérnélek, hogy távozz.
jutott az eszembe mindig gyorsítottam egy kicsit a tempómon. Miután beláttam, hogy gyalog semmire sem megyek úgy döntöttem stoppolni fogok. Nem is telt el olyan sok idő és meg állt egy autós. Kb. a - Rendben, elmegyek. De Nina meg fogja tudni az igazat! Ha nem tőlem sem pedig tőled akkor is ki fog derülni.
Miután Stefan elment, és én pedig kettesben maradtam Klausszal, muszáj, volt kitaláljam, hogy hogyan vegyem rá arra, hogy elmondja azt, amit titkol előlem.
- Nina, akármennyire is utálsz, semmit nem fogok mondani és kész. Hidd el jobb, ha nem tudod.
- Klaus, ez az én életem! Azt csinálok vele amit akarok. Jogom van tudni azt, amit Stefan el akart mondani!
Majd Klaus felém vette az irányt és a szemeimbe nézett. - Nina, hogyha tényleg annyira rossz lennék, mint amilyen szerinted most vagyok akkor ebben a pillanatban elbájolhatnálak és a magamévá tehetnélek, de nem tettem. Soha nem igéztelek meg, de ha így folytatod, kénytelen leszek megtenni. - majd elment.
Másnap reggel, amikor felébredtem Klaus a szemben lévő fotelen ült és engem nézett.
- Te meg mit bámulsz?
- Téged. Álmodban a nevemet kiabáltad.
- És mit mondtam?
- Arra kértél, hogy ne bántsalak. Nina átgondoltam a dolgokat és arra a következtetésre jutottam, hogy elárulok neked mindent.
- Ezt el sem hiszem.- mosolyogtam gúnyosan.
- Hol is kezdjem az apád Paul Black, sok ellenséget hagyott maga után és ezeknek az ellenségeknek te kellesz.
- Mi? Ezt most ne... nem értem...
- Meg akarnak ölni téged.
Nem igazán értettem azt amit Klaus mond, mert még a füleimben csengett ez a három szó: Meg akarnak ölni... Meg akarnak ölni... - De miért? Én nem csináltam semmit!
Klaus elkezdett magában kuncogni majd folytatta a mondanivalóját. - Nina, te valóban nem csináltál semmi de a legtöbb vámpír bosszút akar állni valakin, még ha az illető már nem is él, megöli a szeretteit. És Paul rengeteg ellenséget halmozott fel magának.
- És most? Hogyan tovább? Mit csináljunk?
- Semmit. Ide nem mernek jönni, tudják, hogy a hibridjeim darabokká tépnék őket. Ezért is fontos, hogy soha ne menj sehova egyedül!
- De Klaus!
- Semmi de! Most pedig próbálj meg megnyugodni! A szíved olyan erősen ver, hogy mindjárt kiugrik a helyéről .- majd kiment.
Miután Klaus kiment hirtelen összeállt a fejemben az egész kép. Klaus nem azért vett el mert egy szadista vámpír, hanem azért, hogy megvédhessen, no meg persze betarthassa az apámmal kötött szerződést. Miután mindent átgondoltam arra a következtetésre jutottam, hogy nem sodorhatom Klaust ekkora veszélybe. Még akkor sem ha neki ez a kötelessége a szerződés miatt! El kell szöknöm.
Egy pár ruhát összepakoltam és beraktam az eljegyzési gyűrűmet is, mivel nem volt nálam pénz, valamint hagytam el levelet az ágyon Klausnak. Klaus eléggé elfoglalt volt így nem nagyon figyelt arra mikor hol vagyok. Így már csak azt kellett megvárjam, hogy a hibrid aki az ajtóm előtt állt elmenjen. Kb. 2 órás várakozás után végre elment, így én ki tudtam osonni a házból. Olyan gyorsan futottam ahogyan csak bírtam, mert tudtam, ha Klaus észrevesz legalább 5x annyira fog figyeltetni mint most. Eléggé be volt borulva de nem esett az eső így hál' istennek nem áztam el. Az úton arra gondoltam, hogy Klaus észrevette-e már, hogy elszöktem. De akárhányszor ez a gondolat 30-as éveiben járó férfi lehetett. Magas volt, barna hajú és látszott rajta, hogy a légynek sem tudna ártani.
- Mond, csak mégis mit csinálsz te itt egy ilyen elhagyatott úton, egyedül, ilyen időben?
- Én csak... Tudja...- gyorsan ki kellett találjak valamit mert nem mondhattam azt, hogy épp most jöttem el a vámpír férjemtől, ugyanis az apám aki vámpírvadász volt rengeteg ellenséget gyűjtött be magának, akik most engem akarnak megölni. - Az az igazság, hogy ezt én magam sem tudom.
- Na, szállj be! És hova vihetlek?
- Maga merre megy?
- Denver felé.
- Az jó lesz nekem is.
Közel 5 órás kocsikázás állt előttem, de nem bántam meg semmit mert így legalább Klausnak nem eshet semmi baja. Útközben 3x álltunk meg, és Robert nagyon rendes volt. Nem kérdezősködött. Amikor megérkeztünk Denverbe délután 5 óra volt.
- És tudod már, hogy hol fogsz lakni?
- Persze... Illetve... Nem. De majdcsak találok egy motelt.
- Figyelj, ha gondolod, nálam meghúzhatod magad egy pár napra. Majd meglátod, hogy mekkora a házam. És errefelé a hotelek nem valami biztonságosak.
A 'biztonságos' szó ismétlődött bennem ezért úgy döntöttem elfogadom Robert ajánlatát. Jó lehet, nem a legbiztonságosabb ötlet megbízni valakibe, akit csak pár órája ismerek, de jobb mint egyedül lenni egy hotelben! - Rendben van. De tényleg csak pár nap, és utána elmegyek. - Amint odaértünk láttam, hogy tényleg hatalmas a ház. Tipikus amerikai jellegű volt. Fehér kerítés, zöld ablakok stb...
- Szép ház. A tied?
- Igen. Régen nyaralóként használtam, de a munka ide szólított ezért szinte már itt lakom. Gyere, megmutatom a szobádat! Ha bármire szükséged van, csak szólj.
- Köszönöm, azt hiszem, megleszek.
Miután Robert kiment a szobából, úgy döntöttem elmegyek kiszellőztetni a fejemet. Még nem volt teljesen besötétedve, de nem bírtam egy-helyben ülni, és várni, hogy mikor történik valami. Jó volt végre úgy elmenni, sétálni, hogy senki nem követ és azt tehetem, amit csak szeretnék. Ez emlékeztetett arra az életemre, amit azelőtt éltem, hogy megismertem volna Klaust. Jó volt 'szabadnak' lenni, bár akárhányszor arra gondoltam, hogy Klaus már biztos tudja, hogy elszöktem, elillant a jó kedvem. Legalább egy órán át sétáltam, amikor pedig visszaértem egy gyors zuhany után egyből becsapódtam az ágyba. Mielőtt elaludtam volna végigfutott az agyamon, hogy egyedül vagyok. Most már senki nem véd meg. Még nem tudom mi lesz ennek a vége, de biztos nem lesz egyszerű.
