2. fejezet: Összetörve

Nagyon meglepett, hogy a szobámban találtam Klaust. Nem akartam, hogy így lásson. Na meg attól is féltem, hogy megint előrukkol valamilyen játékkal.
- Mit akarsz?
- Azt akarom, hogy ne haragudj rám.
- Nem mintha lenne más választásom...
- Tényleg nincs.. Itt maradhatnék amíg elalszol?
- Ha ettől jobban érzed magad.- elhallgattam.
Nem tudtam Klaus miért akart itt maradni, de nem volt elég energiám ahhoz, hogy vitatkozzak vele ezért hagytam, hogy itt maradjon és lefeküdtem aludni. Másnap reggel arra ébredtem, hogy Klaust átölelve fekszem. - Te jó ég! Mi történt?- kérdeztem feszülten.
- Tudod, korán elaludtál, én pedig nem akartalak felébreszteni, ezért hagytam, hogy kispárnának használj.- Klaus nem bírta ki nevetés nélkül, sőt túl jól szórakozott azon, hogy én idegesítem magam.
- Menj a pokolba!
- Csak veled!- mosolygott rám.
Nem tudtam felfogni, hogy tegnap ez a férfi még megkínzott most pedig az ÉN ágyamban fekszik. Mikor ki akartam menni a fürdőbe Klaus erősen visszarántott.
- Csak a holttestemen át! Olyan korán van még...
- Nos, akkor aludj! Betakarjalak?- majd kirántottam a kezem Klaus szoros érintése alól és kimentem.
Menet közben nagy zajt hallottam ezért lementem megnézni mi az. Damon volt az és egy nő. Feltételezem ő is vámpír volt mert egy karóval hadonásztak.

 

- Katerina, ezt vagy abbahagyod vagy megöllek!

- Nyugi, Damon! Régen szeretted ha játszottunk! 

- Te ki vagy?- kérdezte tőlem Katerina. 

-  A nevem Nina. És te ki vagy?

- Aminek csak akarod... Lehetek a legrosszabb rémálmod. A legjobb barátnőd. A cinkosod. De egyébként Klaus húga vagyok, Katerina. Szóval mióta vagy együtt a bátyámmal?- miközben ezt kérdezte ellökte magától Damont. 

- Oh, nem mi nem vagyunk együtt! Elrabolt. 

- Jaj, de gonosz bátyám van nekem! 

- Katerina, ugye tudod, hogy ha meglát itt megöl?- kérdezte Damon lazán. 

- Engem?! Mégis mit ártottam én a bátyámnak? Azon kívül, hogy egyszer- kétszer ellenne fordultam?! 

Katerina nagyon nyugodt volt. Le sem tagadhatta volna, hogy Klaus húga, pont ugyanolyan mint ő! És ekkor megérkezett Klaus.

- Nem hittem a fülemnek, amikor meghallottam a hangodat, Katerina. 

- Klaus, gondoltam megleplek! Nem bánod ha itt maradok egy pár napot.

- Istenem, mi vagyok én, Máltai szeretetszolgálat?! Ha jól emlékszem amikor legutóbb találkoztunk utáltál.

- Nick, azóta eltelt 60 év. De akkor itt maradok. Damon segítenél bepakolni a kocsiból?- Damon vele ment, én pedig megint kettesben maradtam Klaussal. 

- Hát akkor te most már ismered az én húgomat, de én még mindig nem tudok rólad semmi! 

- Már megint kezded?! Nem válthatnánk témát?

Klaus nem válaszolt csak fejével jelezte, hogy rendben. 

- Ülj le! Majd én megcsinálom.  

- Nem kell... Én is meg tudom csinálni.

- Nina, ülj le!- parancsolt rám Klaus. 

Időközben kész lett a reggeli. Klaus elém tette, majd észrevett, hogy fázok ezért rám adta a zakóját. 

- Köszönöm. 

- Nincs mit. 

Majd neki láttam a reggelihez, amint beleharaptam égető érzést éreztem, majd elájultam. Mikor felébredtem már jócskán délután volt. Damon volt velem. 

- Hol van Klaus? Megmérgezett!- nagyon ingerült voltam. 

- El kellett mennie. Majd jön. Nekem pedig csak azért kell itt legyek, hogy ne tegyél kárt magadban. De addig is nyugodj meg.

- Már, hogy tudnék megnyugodni?! Hittem neki! És megint becsapott. 

- Nyugi, ez nem olyan nagy dolog... 

- Hát persze neked az sem volt nagy dolog, amikor felgyújtottad a házunkat! 

Na jó talán kicsit erős volt a célzás de akkor is ez az igazság. Damon kiment a szobámból, Klaus megérkezett. .

- Mikor keltél? 

- Menj a pokolba!

- Értem, most haragszol... De ha elmondom mit derítettem ki a nyakamba fogsz ugrani, kedvesem.- Klaus pont annyira volt idegesítő mint általában.

- Mit derítettél ki?

- Nina... mennyit tudsz a családod származásáról? Kicsit utána néztem és sehol sincs papír arról, hogy léteznél. Az szüleid pedig akkor haltak meg amikor 4 éves lehettél. 

- Ez hülyeség! Tudod az anyám azért halt meg mert TE, odaküldted Damont, hogy gyújtsa fel a házunkat. És ez még mindig nem ok arra, hogy megmérgezz! 

- Kicsim, Damont aznap este valóban azért küldtem oda, hogy elhozzon téged, de amikor odaért már lángokban állt a ház. És nem ő nyújtotta fel! A szüleid pedig nem a szüleid. 

Klaus úgy zúdította rám ezeket az információkat, mintha természetes lett volna, én pedig könnyezni kezdtem és megszédültem. 

- Jól vagy? Gyere feküdj le! 

Meg sem bírtam szólalni, annyira össze voltam törve lelkileg. Aztán megláttam, hogy Klaus menni akar. 

- Neee! Maradj itt, kérlek! 

- Ahogy akarod. 

Sosem hittem volna, hogy egyszer én fogom megkérni Klaust arra, hogy aludjon velem de most nem bírtam volna ki egyedül. Klaus egész este simogatta a hajamat, hogy megnyugodjak. Az érintései nagyon jól estek és valóban megnyugodtam tőlük. Kicsivel később elaludtam.

1. fejezet: Minden kezdet nehéz

 

Nyugodt, átlagos nap volt, és tragédiával végződő este. De kezdjük az elején. A nevem Nina 17 éves vagyok és egy angol falucskában élek anyukámmal. Éppen hazafelé tartottam amikor megláttam, hogy nagy tűz ütött ki a házunkban, csak abban reménykedtem, hogy valami csoda folytán anyukám nincs bent. Futottam amilyen erővel csak tudtam. Amikor megérkeztem a házba esélyem sem volt bemenni mert a lángok elállták az utamat. De egy amerikai akcentusú férfi szól hozzám.
- Elkéstél.- nevetett cinikusan.
- Ki vagy te?! És mi történt az anyámmal?- miközben kérdeztem, zokogtam.
- Az anyád meghalt, szegény nem tudott kijönni a házból. Egyébként a nevem Damon és ha jól tudom sejted, hogy ki és, hogy mi vagyok. Remélem a családod felkészített arra, hogy mi vár rád, ha kitudódik, hogy létezel.
- Te egy, egy váám...
- Mond csak ki! Vámpír vagyok. És most velem kell jönnöd ha nem akarod, hogy az egész kis falucskád így végezze.
Miután ezt kimondta sokkot kaptam és elájultam. Mikor felébredtem kisírt szemekkel már egy elegáns szobában találtam magam. A szobába Damon lépett be.
- Szóval élsz! Ennek örülök!
- Miért hoztál ide? Hol vagyunk?
- Egy barátomnál, akinek tartoztam eggyel.
Majd meghallottam, hogy valaki közeledik...  Felém sétált. Jósképű magas férfi volt. Ki tudja talán ő is vámpír. Kiskoromban sokat mesélt anyu nekem a vámpírokról, volt, hogy nem tudtam egész este aludni mert azon gondolkoztam vajon tényleg léteznek-e? De a válasz igen. Léteznek.
- Szép munka!
- Szóval kiegyenlítettem?- kérdezte Damon.
- Szabad vagy! Elmehetsz.
Damon olyan gyorsan elrohant, hogy mire pislogtam már nem volt ott. Én pedig egyedül maradtam ezzel az idegennel.
- Szóval te lennél Nina.
- Mit akarsz tőlem? És mit tettél az anyámmal?
- Először is azt akarom, hogy mondj el mindent a családodról, másodszor is azért ha anyád meghalt ne engem hibáztass én csak azt mondtam Damon-nek, hogy hozzon ide téged! szóval kezdhetnéd az apáddal! Hol van most?
- Belőlem egy árva szót nem fogsz kiszedni! Először elraboltatsz, aztán kiakarod szedni belőlem az igazat és végül megölsz? Vagy mi a terved?
- Nem foglak megölni, de ne akard megismerni a kevésbé jó oldalamat! Most pedig látom feszült vagy! Aludj, és majd holnap folytatjuk.-majd kiment a szobából.
 Nem tudtam aludni. Ha most otthon lettem volna valószínűleg feltaláltam volna magamat, de itt még a lábujjamat sem mertem kidugni a takaró alól. Az egész estét végi környeztem. Másnap reggel arra ébredeztem, hogy kopogtatnak a szoba ajtómon, majd bejött valaki.
- Jól aludtál, kedvesem?-kérdezte Klaus.
- Nem vagyok a kedvesed!
- Ez most nem számít, menjünk reggelizni!
- Én nem megyek veled sehova! Inkább ezerszer éhen halok...
- Tudod, nem szeretem ha valaki ellent mond nekem!
 Klaus megfogta a karomat és lerángatott. Ma ingerültebb volt mint tegnap. Nagyon féltem és ezt nehezen tudtam leplezni.
- Ez fáj!- kiáltottam fel, de Klaus mintha meg sem hallotta volna. A kanapéra lökött.
- Nem így akartam elkezdeni a napot, de ha te képtelen vagy felfogni amit kérek, akkor nincs más választásom.
Meg sem mertem szólalni, annyira féltem. Időközben megérkezett Damon is.
- Klaus, mondtam már, hogy milyen jó ez a felső?  Ugye nem bánod ha itt maradok egy darabig?

- Neked is jó reggelt Damon! Ne aggódj, már hozzászoktam, hogy szinte ideköltöztél. Addig maradsz ameddig akarsz. Csak kérlek most hagyj magamra Ninával.- majd Damon elment. - Nina, tudod megkönnyítenéd a dolgomat, ha beszélnél! Nem nagyon lenne kedvem bántani téged...
- Nem tudok semmit a családom múltjáról!
- Rendben van akkor játszunk!- majd magához vett egy kötelet és megkötözte a kezemet. - A játék lényege: én kérdezek te válaszolsz ha hazudsz... akkor ez a kötél eléggé szorítani fog! Tehát első kérdésem hol van az apád?
- Nem tudom!- ez igaz is volt, mert már kiskorom óta nem láttam.
- Rossz válasz!- majd szorított a kötélen.
A nap végén olyan voltam mint egy hulla, az egész testemen kék-zöld foltok voltak. A fájdalom, úgy elerősödött a testemen, hogy amikor Klaus abbahagyta nem bírtam felállni. Ott hagyott. Klaust valószínűleg  örömmel töltötte el, hogy fájdalmat okozott és így meg tudta mutatni, hogy ő az erősebb. Időközben megérkezett Damon.
- Látom megmakacsoltad magad! Pedig szerintem nem bántott volna de most már mindegy...- Damon felemelt a székből és a 'szobámba' vitt, és utána felhozott nekem egy jó nagy adag kaját.
- Egyél, mert ha holnap is megmakacsolod magad nem leszek ott, hogy megmentselek.
- Azért ne bízd el magad! Merre van a fürdőszoba?- kérdeztem.
- Most mééért ne?! Egy hős vagyok. Ahogy kimész egyből jobbra.- felelte Damon. - Na nekem most mennem kell, reggel óta nem ettem!- Damon elindult az ajtó felé.
- Damon, köszönöm!- Damon rám mosolygott majd kiment.
Miután Damon kiment, hozzáláttam a vacsihoz, utána pedig fürödni indultam. A szekrényben rengeteg női ruha volt és pont az én méretem, mintha Klaus felkészült volna az érkezésemre. Vagy 20 percig zuhanyoztam. Aztán visszaindultam a szobám felé. Azonban a szobában Klaus is bent volt.