- Elkéstél.- nevetett cinikusan.
- Ki vagy te?! És mi történt az anyámmal?- miközben kérdeztem, zokogtam.
- Az anyád meghalt, szegény nem tudott kijönni a házból. Egyébként a nevem Damon és ha jól tudom sejted, hogy ki és, hogy mi vagyok. Remélem a családod felkészített arra, hogy mi vár rád, ha kitudódik, hogy létezel.
- Te egy, egy váám...
- Mond csak ki! Vámpír vagyok. És most velem kell jönnöd ha nem akarod, hogy az egész kis falucskád így végezze.
Miután ezt kimondta sokkot kaptam és elájultam. Mikor felébredtem kisírt szemekkel már egy elegáns szobában találtam magam. A szobába Damon lépett be.
- Szóval élsz! Ennek örülök!
- Miért hoztál ide? Hol vagyunk?
- Egy barátomnál, akinek tartoztam eggyel.
Majd meghallottam, hogy valaki közeledik... Felém sétált. Jósképű magas férfi volt. Ki tudja talán ő is vámpír. Kiskoromban sokat mesélt anyu nekem a vámpírokról, volt, hogy nem tudtam egész este aludni mert azon gondolkoztam vajon tényleg léteznek-e? De a válasz igen. Léteznek.
- Szép munka!
- Szóval kiegyenlítettem?- kérdezte Damon.
- Szabad vagy! Elmehetsz.
Damon olyan gyorsan elrohant, hogy mire pislogtam már nem volt ott. Én pedig egyedül maradtam ezzel az idegennel.
- Szóval te lennél Nina.
- Mit akarsz tőlem? És mit tettél az anyámmal?
- Először is azt akarom, hogy mondj el mindent a családodról, másodszor is azért ha anyád meghalt ne engem hibáztass én csak azt mondtam Damon-nek, hogy hozzon ide téged! szóval kezdhetnéd az apáddal! Hol van most?
- Belőlem egy árva szót nem fogsz kiszedni! Először elraboltatsz, aztán kiakarod szedni belőlem az igazat és végül megölsz? Vagy mi a terved?
- Nem foglak megölni, de ne akard megismerni a kevésbé jó oldalamat! Most pedig látom feszült vagy! Aludj, és majd holnap folytatjuk.-majd kiment a szobából.
Nem tudtam aludni. Ha most otthon lettem volna valószínűleg feltaláltam volna magamat, de itt még a lábujjamat sem mertem kidugni a takaró alól. Az egész estét végi környeztem. Másnap reggel arra ébredeztem, hogy kopogtatnak a szoba ajtómon, majd bejött valaki.
- Jól aludtál, kedvesem?-kérdezte Klaus.
- Nem vagyok a kedvesed!
- Ez most nem számít, menjünk reggelizni!
- Én nem megyek veled sehova! Inkább ezerszer éhen halok...
- Tudod, nem szeretem ha valaki ellent mond nekem!
Klaus megfogta a karomat és lerángatott. Ma ingerültebb volt mint tegnap. Nagyon féltem és ezt nehezen tudtam leplezni.
- Ez fáj!- kiáltottam fel, de Klaus mintha meg sem hallotta volna. A kanapéra lökött.
- Nem így akartam elkezdeni a napot, de ha te képtelen vagy felfogni amit kérek, akkor nincs más választásom.
Meg sem mertem szólalni, annyira féltem. Időközben megérkezett Damon is.
- Klaus, mondtam már, hogy milyen jó ez a felső? Ugye nem bánod ha itt maradok egy darabig?
- Neked is jó reggelt Damon! Ne aggódj, már hozzászoktam, hogy szinte ideköltöztél. Addig maradsz ameddig akarsz. Csak kérlek most hagyj magamra Ninával.- majd Damon elment. - Nina, tudod megkönnyítenéd a dolgomat, ha beszélnél! Nem nagyon lenne kedvem bántani téged...
- Nem tudok semmit a családom múltjáról!
- Rendben van akkor játszunk!- majd magához vett egy kötelet és megkötözte a kezemet. - A játék lényege: én kérdezek te válaszolsz ha hazudsz... akkor ez a kötél eléggé szorítani fog! Tehát első kérdésem hol van az apád?
- Nem tudom!- ez igaz is volt, mert már kiskorom óta nem láttam.
- Rossz válasz!- majd szorított a kötélen.
A nap végén olyan voltam mint egy hulla, az egész testemen kék-zöld foltok voltak. A fájdalom, úgy elerősödött a testemen, hogy amikor Klaus abbahagyta nem bírtam felállni. Ott hagyott. Klaust valószínűleg örömmel töltötte el, hogy fájdalmat okozott és így meg tudta mutatni, hogy ő az erősebb. Időközben megérkezett Damon.
- Látom megmakacsoltad magad! Pedig szerintem nem bántott volna de most már mindegy...- Damon felemelt a székből és a 'szobámba' vitt, és utána felhozott nekem egy jó nagy adag kaját.
- Egyél, mert ha holnap is megmakacsolod magad nem leszek ott, hogy megmentselek.
- Azért ne bízd el magad! Merre van a fürdőszoba?- kérdeztem.
- Most mééért ne?! Egy hős vagyok. Ahogy kimész egyből jobbra.- felelte Damon. - Na nekem most mennem kell, reggel óta nem ettem!- Damon elindult az ajtó felé.
- Damon, köszönöm!- Damon rám mosolygott majd kiment.
Miután Damon kiment, hozzáláttam a vacsihoz, utána pedig fürödni indultam. A szekrényben rengeteg női ruha volt és pont az én méretem, mintha Klaus felkészült volna az érkezésemre. Vagy 20 percig zuhanyoztam. Aztán visszaindultam a szobám felé. Azonban a szobában Klaus is bent volt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése