3. fejezet: Az utazás

Sziasztok itt is az új rész, ha teszik légyszi írjatok Komit :)  Jó olvasást!

 

Szörnyen éreztem magam azok után amit Damon-nek mondtam. Klaus egész este velem volt, ha nem lett volna ott szerintem végigbőgőm az estét. Amellett, hogy bűntudatom volt Damon miatt az is érdekelt, hogy pontosan mit derített ki Klaus a családomról.
- Azonkívül, hogy meghaltak, mit tudtál még meg?- kérdeztem Klaustól.
- Semmi olyant ami a hasznomra válna... Mindenki csak annyit tud, hogy meghaltak. Ja, és úgy tudják te is halott vagy! De az apádról semmi hír...
- Miért érdekel téged ennyire az apám?! Ki volt ő?!
- Pont ezt akarom kideríteni. Most pedig gyere! Csinálok neked valami reggelit.
- Azt hiszem egyedül is menni fog! Nem vagyok 5 éves.
Klaus úgy tett mint aki meg sem hallotta amit mondtam és elindult a konyha felé. Katerina is ott volt.
- Nick, elmegyek.- közölt Katerina a bátyával.
- Ilyen hamar?! Te tudod...
- Miután Damont sehol sem találom értelmét veszíti a dolog, hogy itt maradjak. Nina örültem, a találkozásnak.- majd elviharzott. Én pedig megint egyedül maradtam Klausszal.  De legalább Klausnak szemmel láthatóan jó kedve volt, ezt követően nem annyira mutatta a gyilkos énjét.
- Szóval mit tervezel mára?- kérdeztem álmosan.
- Behajtok egy-két adósságot, és te velem jössz.
- Mondd meddig akarsz még itt tartani a foglyodként?
- Talán annyira utálsz itt lenni? Had emlékeztesselek rá, hogy én voltam az aki megmentette az életedet!
- Az Damon volt, nem te.
- 1 óra és indulunk.- majd kiment a konyhából.
Gyorsan belapátoltam a müzlimet és felmentem felöltözni. Nem tudtam hova visz ezért átlagos hétköznapi viseletet vettem fel. Majd egy fél óra múlva lementem és megláttam, hogy Klaus már vár rám.

- Mehetünk?- kérdezte.
- Persze.
Majd elindultunk a kocsija felé. Elég nyáriasan öltöztem ahhoz képest, hogy egyáltalán nem volt meleg. Klaus látta, hogy majd megfagyok és nagylelkűen ismét nekem adta a zakóját. Nagyon hosszú volt az út ezért bőven jutott idő arra, hogy felhúzza az idegeimet.
- Félsz?- kérdezte Klaus.
- Most nem.
Ismét néma csend következett. Majd arra lettem figyelmes, hogy felcsörren Klaus telefonja. Damon hívta. Klaus beleszólt de csak tőmondatokba, így semmi értelemeset nem értettem az egész beszélgetésből. Majd amikor Klaus letette a telefont nem tudtam megállni és elkezdtem kérdezősködni.
- Mit akart? Jól van?
- Másnapos. De most ne Damon-ról beszéljünk, hiszen megérkeztünk. 
Egy nagy régi módi ház állt előttünk.
- Miért jöttünk mi ide?- kérdeztem aggódva.
- Túl sokat kérdezel kedvesem, de ha ennyire tudni akarod itt él az egyik régi barátom őt látogatjuk meg.-
Na jó, Klaus mondatában két szó egyáltalán nem stimmelt. 1. barát?! Jézusom neki ilyen van... (?) 2. Látogatjuk? Valahogy olyan érzésem van, hogy nem egy születésnap alkalmából vagyunk itt...
- Klaus, mit keresel te itt?- szólalt meg az számomra még idegen férfi hang.
- Stefan, barátom...
- Csak bökd ki mit akarsz, és tűnj el a városból!
 - Jól van akkor elmondom egyszerűen. Látod itt ezt a lányt?- úgy beszélt rólam mintha ott sem lennék, cöh.
- Ő itt Nina Black, miszerint Tom Black lánya is. Most már beinvitálnál?
- Gyertek be.
Hirtelen semmit sem értettem. Vajon Klaus mégis tud valamit a családomról amit nekem nem mondott el? Vajon megint átvert?
- Klaus, elárulnád, hogy mégis ki ez az ember?
- Csak várj és megtudod...
Néma csend kerekedett az egész házban. Órási nappali volt, tele könyvekkel, díszekkel... Mi egy tágas folyóson mentünk át a nappaliba majd leültünk a kanapéra.
- Szóval te vagy Nina Black. Örvendek. Stefan vagyok.- majd udvariasan felém nyújtotta a kezét.
- Nina Black. De elárulnátok, hogy mi az amit ti már tudtok de én még nem?
- Akkor kezdem én.- szólalt meg Klaus.- Az apád egy amolyan vámpírvadász féle volt. Méghozzá nem akármilyen. A legjobb. Stefan annak idején kötött vele egy egyességet az én nevemben.- oh, hát persze, hogy nem Klaus intézi a saját ügyeit.- Az egyességben az állt, hogy ő visszavonul cserében pedig zavaratlanul élhet tovább, és mi nem öljük meg amiért ő annyi vámpírt megölt.Ez akkor volt amikor megszülettél. Az apád mindenáron meg akart védeni téged, mivel édesanyádat nem tudta, ahogy már említettem már, aki felnevelt ő nem az igazi édesanyád volt.- majd Klaus elhalkult.
- Mi történt az anyámmal?- kérdeztem könnyes szemekkel. Stefan vette át a szót.
- Belehalt a szülésbe. Apád pedig nem tudta mihez kezdjen és elment Klaushoz, hogy megkérje ha vele bármi történne, és ha te bajba lennél vigyázzon rád. Majd nem sokkal később az apádat megölték. Nem tudjuk, hogy ki volt a tettes. Röviden ennyi. 
Nem tudtam felfogni amit azt a sok információt amit most tudtam és csak bámultam magam elé. Klaus reggel még olyan könnyen mesélte nekem, hogy nem tud semmit, és ezek szerint megint becsapott.
- Nina éjszakára itt maradunk. Gyere keresek neked valami szobát, hogy lepihenhess. - nem válaszoltam csak bólintottam egyet röviden jelezve, hogy rendben. Majd elindultam Klaussal a szobák felé. Még mindig nagyon le voltam törve és ezt próbáltam volna elrejteni Klaus előtt de nem ment. A szemeim könnyesek voltak, látszott rajtam, hogy nagyon megviselt a hír. Bementünk egy tágas szobába, és Klaus lefektetett az ágyra. Utána pedig ő is mellém feküdt.
- Klaus nem kell i...- nem hagyta, hogy befejezzem a mondatot a szavamba vágott.
- De kell!- majd betakart. És megvárta, amíg elalszom.