Most először Klausnak is van külön szemszöge, remélem tetszeni fog!:D
A következő rész 3 komment után érkezik majd. Jó olvasást! :)
~ Klaus szemszöge ~
Amikor megtudtam, hogy Nina eltűnt szörnyen mérges lettem. Egyből azon kezdtem gondolkozni, hogyan történhetett mindez? Egyvalamit nagyon jól tudtam, meg kell őt találjam és vissza kell hozzam ide ha kell erőszakkal is, vagy különben Nina nem éli meg a holnaputánt. Ha visszajön lesz hozzá egy-két keresetlen szavam. Velem senki sem szórakozhat! Még Nina sem. A düh annyira ellepte az egész testemet, hogy a szobánkba elkezdtem mindent összezúzni, amikor egyszer csak meg láttam egy levelet az ágyon.
Kedves Klaus!
Nem tudom, hogy kezdjem. Most biztos nagyon haragszol rám amiért 'elszöktem'. De meg kellett tennem. Ez az én életem, és nem sodorhatom bajba a körülöttem lévőket. Kérlek, próbálj megérteni csak egy percre is! Ha itt maradok azzal veszélybe sodrom a te illetve a családod életét. És miattam pedig ne aggódj, majdcsak megleszek valahogy! Megpróbálom ugyanazt az átlagos életet élni mint azelőtt, hogy megismertelek volna. Csak annyit kérek tőled, hogy hagyj elmenni... Nina.
A levelet többször is átolvastam egymás után de nem tudtam megérteni... Mindenképpen meg kell találnom őt! A telefonomhoz nyúltam és tárcsázni kezdtem Rebekah telefonszámát.
- Rebekah, azt akarom, hogy most azonnal gyere a birtokra. Fontos. Ha Katerina veled van őt is hozd.
- Igen itt van... De mi ilyen sürgős? Nem várhat holnapig?
- Rebekah, ha nem értetted volna meg amit az előbb mondtam akkor elmagyarázom. Van 20 perced, hogy ideérj!- majd lecsaptam a telefont.
Miután Rebekah megérkezett, egyből duzzogni kezdett amiért 'megsértettem'.
- És Katerina?
- Majd jön. Elárulod, hogy mi annyira sürgős, hogy iderángattál és ha ez nem lenne elég úgy beszéltél velem mintha a csicskásod lennék...
- Nina eltűnt. Meg kell találnom. Neked vannak képességeid amik segíthetnek.
- Nick, ha arra gondolsz, hogy egykor boszorkány voltam, akkor ki kell, hogy ábrándítsalak. Vámpír vagyok.
- De ismersz varázsigéket amik a segítségemre lehetnek. Már elküldtem az egyik hibridemet, hogy hozza ide Boonie-t.
Idővel később Boonie is megérkezett. Először nem akart segíteni, de a végén belátta, hogy nincs választása. Aztán elkezdett mindenfélét motyogni amit mi nem értettünk, az orra is vérzett.
- Nick, feladom. Boonie képtelen megcsinálni! Ez egy nagyon figyelem-koncentrációs varázsige.
- Rebekah, kedvesem minden csak akarás kérdése. - majd odaléptem Booniehoz. - Van fél órád, hogy megtudd hol van a feleségem! És ha nem... nos akkor megölök mindenkit aki valaha is fontos volt neked.
Boonie csak bólogatott. Persze megijedt, de valljuk be, ez volt a lényeg. 20 perc múlva Boonie végre megszólalt.
- Megtaláltam. De nagyon homályos. Nem látom tisztán.
- Rebekah, te itt maradsz, ha bármi történne, én pedig magammal viszem Boonie-t és néhány hibridemet.
- Ahogy akarod.
Az út egy örökkévalóságnak tűnt számomra, mivel egyfolytában arra gondoltam mi van ha történt vele valami? Egykor megígértem az apjának, hogy vigyázni fogok rá. De ha esetleg nem élné túl... Azzal megszegném a szerződést.
~ Nina szemszöge ~
Reggel sokáig aludtam. Régóta nem volt már ilyen nyugodt éjszakám. Miután ettem néhány falatot, Robert elhatározta, hogy körbevezet a városban. Nagyon kedves volt tőle hiszen alig ismer és ilyen nagylelkű velem.
- Figyelj, én tényleg nem akarlak feltartani vagy ilyesmi...
- Ne hülyéskedj! Nincs semmi dolgom. Elméletileg most szabadságon vagyok, de tudod milyen a munka... Akkor kell csinálni amikor van. Ezért 2 éve nem nagyon voltam szabadságon. Tehát ez a nap bőven kijár nekem.
Robert megmutatta a kedvenc helyeit (éttermet, parkot, boltot stb.) és mindegyikről annyira... nagy átéléssel beszélt, hogy öröm volt hallgatni. Miután tovább sétáltunk egy temetőhöz érkeztünk.
- Nem haragszol ha ide is bemegyünk?
- Nem... persze, hogy nem.- egy pillanat erejéig meglepődtem, de aztán eszembe jutott, hogy biztos elveszített valakit aki közel állt hozzá. Amikor már a temető közepén jártunk, Robert megállt. És egy virágcsokrot tett a sírra, amit útközben vett. Nagyon meglepődtem hiszen a síron az állt: Victoria Smith élt: 1993-2010 .
- A húgod? Részvétem.
- Köszönöm.
- Ha bármiben segíthetek akkor csak szólj! Vagy ha ki akarod önteni a szíved...
- Két éve történt... Vick, éppen egy barátnőjénél, aludt csak összekaptak ezért inkább hazajött. Pontosabban haza akart jönni. De útközben valamilyen állat megtámadta. Rengeteg vért veszített ezért az orvosok nem tudták megmenteni. A mai napig nem tudjuk, hogy mi történt vele.
- Sajnálom. Hozok bele vizet a virágnak, addig is egyedül lehetsz a húgoddal.- majd megragadtam a vázát amibe a virágot raktuk.
Nagyon megérintett az amit Robert mondott. Azok alapján ahogy elmesélte, szerintem egy vámpír végzett a húgával. Amikor már éppen megérkeztem volna az egyik fa mögül egy álarcos férfi lépett elő, és az egyik kezét a számra rakta hogy ne tudjak sikítani vagy segítségért kiáltani, a másik kezével pedig valami büdös kendőt tartott az orrom alá, amitől elvesztettem az emlékezetemet.
Amikor magamhoz egy sötét szobában volt egy székhez kötözve. Rajtam kívül egy férfi volt a szobában aki nem tűnt túl barátságosnak. Klausnak igaza volt. Tényleg nem élhetem tovább az 'átlagos' életemet.
- Hé, Jack! Azt hiszem a kis vendégünk magához tért.
- Nagyszerű.- lépett elő Jack. Hasonlítasz az apádra, tudtad?
Másodpercek teltek el, de én nem válaszoltam. - Kérdeztem valamit, Nina! Tudod ha engedelmeskedsz lehet, hogy megesik rajtad a szívem és fájdalommentes halálod lesz.
- Menj a pokolba!
- Hát így állunk... - fordul meg Jack, majd egy hirtelen mozdulattal ismét felém fordult és megpofozott. Fájt. De próbáltam erős maradni.
- Mit akarsz tőlem? - miközben kérdeztem, próbáltam kiszabadítania kezeimet a kötél alól de nem ment.
- Ne is próbálkozz.Minél jobban erőlteted annál jobban fog szorítani. Bosszút állok a családomért.
- Mi történt velük?
- Az apád megölte őket. De itt én kérdezek és te pedig válaszolsz. Nem fordítva! Tudni akarom Klaus gyengéit. Azt, hogy mit miért tesz, kivel, mikor hol!
- Nem mondok neked semmit!
Jack módszere kegyetlen volt. Kérdezett, és akárhányszor nem válaszoltam megütött. Én pedig elég makacs vagyok, ezért 3 óra elteltével a testemet ellepték az ütésnyomok, én pedig már majdnem feladtam és beszélni kezdtem, de eszembe jutott, hogy Klaus fordított helyzetbe nem árulna el, ezért semmit nem szóltam.
- Szóval nem mondasz semmit. Vannak ám keményebb módszereim is mind 1-2 ütés...- majd megragadott egy kést.
A késsel felém közelített és amikor már azt hittem, hogy mindennek vége. Meghalok. Megjelent Ő. Klaus egy laza mozdulattal 'kicsavarta' Jack kezét majd a kést belenyomta a szívébe, Jack pedig meghalt. Az utolsó emlékem az volt, hogy Klaus felém közeledik azután pedig elájultam. Amikor magamhoz tértem újra a szobánkba találtam magam. Egy infúzióhoz (!!!) voltam kötve és egy nővér lépett be a szobába, aki szemmel láthatólag el volt bájolva mert csak nézett maga elé és olyan volt mint egy robot.
- Szedje le ezt az izét rólam!
- Sajnálom, de a férje megparancsolta, hogy nem teljesíthetek semmit amit maga kér.
- Mi? Ezt Klaus mondta? Ő hol van?
Erre a kérdésre az ápoló nő már nem válaszolt. Amíg beszéltem vele, nem is vettem észre, hogy az egész testemet hegek és lila foltok borítják. A fájdalom már - már elviselhetetlen volt de most már teljes mértékben belátom, hogy Klausnak volt igaza. Csak ő tud megvédeni, hiszen tőle mindenki fél. Most még én is, hiszen amióta megmentett még egy szót sem beszéltem vele, de remélem nem lesz mérges a szökésem miatt. Hirtelen megjelent az ajtóban Klaus.
- Már azt hittem be sem jössz.
- Nina, van fogalmad arról, hogy mit tettél?! Meg is halhattál volna...
- Tudom... és sajnálom.
- A meggondolatlanságod, majdnem megölt téged! Mától nem mehetsz sehova egyedül. A házon belül sem.
- Mi? Klaus ezt nem teheted velem! Nem zárhatsz csak úgy be ide!
- Örülj neki, hogy ennyivel megúsztad.- majd kiment.
Ez remek. Klaus dühösebb mint gondoltam. Nem tudom elhinni, hogy annyi együtt-töltött idő után most megint olyan hideg, és elzárkózott. Míg Klauson járt az eszem szinte teljesen megfeledkeztem Robert-ről. Remélem neki nem esett semmi baja. Bárcsak tudathatnám vele, hogy jól vagyok... De ez lehetetlen. Mármint úgy értem, Klaus úgy tudja, hogy nekem nincs senkim akihez mehetnék, és ha megtudná, hogy mégis ismerek valakit... nos akkor... Lehet, hogy megölné, ezt pedig a legkevésbé sem akarom. Kb. 21 óra körül belépett a szobába egy nővér gyógyszerekkel a kezében. Ennek nagyon örültem mert nagyon fájt minden végtagom. Csakhogy a nővér érkezése után Klaus is megjelent, egy tálca vacsorával a kezében.
- Nem vagyok éhes.
- Márpedig enni fogsz!
- Nem hiszem el, hogy megint ezt csinálod...
- Ez most nem így lenne ha nem szöktél volna el!
Nem akartam vitatkozni, ezért inkább enni kezdtem. Amint belapátoltam a levest máris jobban éreztem magam.És kész voltam végighallgatni Klaus mondanivalóját.
- Szóval, mit akarsz tőlem? Mert az nyilvánvaló, hogy nem azért jöttél be, hogy jó-éjszakát kívánj.
- Kinél laktál ezalatt a 2 nap alatt? És az igazat mondd!
Egy pillanat erejéig megfordult a fejemben, hogy az igazat mondom Klausnak. De nem. Semmiképpen sem tehetem ezt Robert-tel. Ugyanis, mint már említettem Klaus biztosan megölné őt, bosszúból. Ezért be kellett vessek mindent, hogy Klaus elhiggye amit mondok.
- Egy motelbe. És mielőtt megkérdeznéd senkinek sem mondtam semmit.
Egy pár pillanatig engem nézett de aztán hirtelen megtörte a csendet. - Rendben, aludj jól! - majd kiment.
Hihetetlen, hogy Klaus elhitte amit mondtam. Az éjjel, alig aludtam valamit mert végig azon rágódtam, hogy ha Klaus megtudja azt, hogy hazudtam neki akkor mindennek vége. Többet soha nem fog hinni nekem. Ugyanis az ő bizalmát nem megszerezni kell, hanem megtartani.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése